Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vidám novellák

Ó-haj
 
Szőke, derekamat verdeső göndör "sörényem" volt. Éppen új lakásba költöztünk, gondoltam új lakás, új élet, új design. Elmentem egy számomra ismeretlen fodrászhoz és kértem, hogy fokozzuk az élményt, tegyünk a hajamba világosabb szőke és vörös tincseket. Látszott a szemén, hogy kihívást jelent neki a feladat.
Nylonzacskót kaptam a fejemre és már húzta is az apró tincseket az előre elkészített lyukakon át. Ezt még jól tűrtem, de amikor egy büdös, kék színű trutymót kent a hajamra, komolyan kezdtem aggódni. - Ugyan melyik szín lesz ebből? - gondoltam kétségbe esetten - a vörös, vagy a szőke? - na jó, ne pánikoljunk, ő a szakember- nyugtatgattam magamat. Ültem és vártam mint Törpilla, csak nálam fordított volt a helyzet, a bőröm volt világos és a hajam kék. Lassan kezdtem megnyugodni, a kék színű tincsek világosodtak, már szinte fehérnek látszottak.
- Ó, már jó is lesz, szépen kiszívta a színét - jött elégedetten mosolyogva a fodrász és kezdte a fésű fokával lehúzni a festéket a hajamról. Húzta-húzta, egyre kétségbeesettebb mozdulatokat tett, a tükörben én is egyre kétségbeesettebben néztem, ahogyan a hajam a festékkel együtt távozik.
- Atyaég! Most mi lesz? Kopasz lettem? Hogyan megyek így ki az utcára? És egyáltalán a nőiességem egyik éke... - és már csak a könnyeim fátyolán át láttam, amint a hajgyilkosom széttárt kezekkel áll előttem. 
- Lemosom és meglátjuk ... - próbálta elbagatellizálni az eseményt. - Ne aggódj! Vannak lehetőségek, gyönyörű póthajak, és persze a rövid frizurák is csinosak ilyen helyes pofikához ... - és még folytatta volna, ha gyilkos pillantásommal nem folyton belé a szót. Az utóbbinál maradtunk, 5 cm-es tüsi frizurám lett. A kilencvenes évek mesehőse, Son Goku is fejet hajtott volna a séróm előtt. A levágott hajamért "jó pénzt" kaptam, gondoltam, legalább elég lesz a szükséges lakkok, zselék finanszírozására.
Szerencsére már sötét volt, mikor haza indultam, a lépcsőházban jóindulatú félhomály, a könnyeimtől nem találtam a kulcsomat, ezért csöngettem.
Nyílt az ajtó, kicsi lányom kidugta fejét az ajtón.
- Szia! Te ki vagy? Anyukám nincs itthon...
 
 
 
 
Pillanatok egy „SZŐKENŐ” életéből

      Fáradtan ébredt, álmában újra átélte a műtét utáni perceket.

- Jó, hogy már csak álom volt, majd lassan a sebek is begyógyulnak- bíztatta magát..

- Hmm ezután a férfiak nyakára menet tekeredik, úgy forognak majd utánam – gondolta. Tia.

Bekukkantott a takaró alá, de még csak a kötést látta a mellein.

 –Na jó, arra még kicsit várni kell.-mondta duzzogva.

Felkelt a kórházi ágyról és a tükörhöz lépett. Kócos, szőke fejet, duzzadt, szilikonos szájat, szürke szemeket látott, kissé már hiányos műszempillákkal. A tekintete meredt volt a botoxos  kezeléstől, még a mimikai ráncok is eltűntek az arcáról.

 –Fodrászhoz kéne menni, a körmömet is tölteni kell, a szempilláim is megértek a cserére, még szerencse, hogy ma már kiengednek a kórházból. – konstatálta elégedetten és már tárcsázta is a barátnőjét a mobilon.

- Vivikém! Ó de jó, hogy otthon voltál és fel tudtad venni a mobiltelcsideeet. Végre kiengednek a kórházból ugye értem tudsz jönniiii? És lécci lécci kérj nekem időpontot a fodrászhoz és a manikűröshöz és a kozmetikushoz, ja meg a szoliba is. Ez alatt az egy hét alatt teljesen kifakultam, hamar nőt kell csinálni belőlem, mert ebbe belebetegszem.. Cukipofi vagy! Köszike. Akkor reggel 9-kor várlak, és hozd el lécci a kicsi Artúrt is. Már nagyon hiányzik. Puszikaaa – nyávogta a telefonba és mielőtt még a barátnője szóhoz jutott volna, letette a telefont.  

Hamarosan megkapta a zárójelentést, a dokinak zsebébe dugta a borítékot, felvette bőrnadrágját, kivételesen a kötés miatt bő pulóvert, tűsarkú cipőt húzott. 9-kor már a bejáratnál várta Vivit.

-Puszillak édesem! Milyen drága vagy, hogy eljöttél értem. És milyen jó, hogy elhoztad Atúrt is. Hová megyünk először? – csicseregte, közben pedig vastag szájával csókolgatta a grafitszürke perzsamacska fejét. 

-Hello Tia! 11-kor fodrász, amíg a festék a hajadon van pedikűr, fodrász után manikűr, majd a szempillád. Utána egy sali a plázában, majd mehetünk a gyerekért az oviba. Édes volt, egyszer sem sírt utánad. – hadarta egyszuszra Vivi.

Végre eljött a délután, elkészült a frizura, nagyon tetszett Tiának, póthajat is varrtak, a műkörömmel és a műszempillával is meg volt elégedve.

-Na végre! Mehetünk a plázába salizni. – nyafogta.

Még alig érkeztek meg az ételbárba, a macska felfedező útra indult. Tia csak később vette észre, hiszen a férfiak csodáló pillantásait kereste.

 - Artúr! Artúr! Hol vagy Te kis gézengúz? Hát szabad a mamitól így elkóóó...

Ebben a pillanatban teljes lendülettel, szinte elsodorta a férfit, aki karjában egy szőrgombolyagot tartott, a nadrágján pedig Artúrt himbálta.

-Bocsánat! mondta a férfinak, és az előbbi lendülettel leguggolt, majd megpróbálta lefejteni a kandúrt a nadrágról.

- Semmi baj hölgyem! Csak tegyen, amit jónak lát. – mondta kacsintva, közben a tekintetével szinte bescennelte a nőt centiről-centire. Akaratlanul is elhúzta a száját. Bájos pofika, csibészes tekintet, mű test – gondolta magában, bár megérne egy lepedőgyűrést. Közben Artúr a kandúrok ősi dallamát hallatta, mire Mimi a bundáját, ha lehet kétszeresére fújta. A férfi alig bírta a karjában tartani. Persze ez csak amolyan „ Na lássuk kisfiú mit tudsz? Dolgozzál értem ha annyira kellek” típusú színjáték volt, ami Artúrnál olaj volt a tűzre.

Nem kevés energiával, végül sikerült leválasztani a macskát a nadrágról.

-Ha már ilyen közeli ismeretségbe kerültünk a ruhámon keresztül,  Kőszegi Gábor vagyok-mutatkozott be a férfi.

-Tímár Tiara- hangzott a macskákat is megszégyenítő nyávogás.

- Jajj!-gondolta a férfi, sokat nem hagyhatom beszélni, lépjünk a tettek mezejére!

-Meghívhatom egy kávéra? Közben a cicuskáink is összebarátkozhatnak.- kérte sokat sejtetően Gábor.

-Sajnos most nem, a barátnőmmel vagyok, de egy másik alkalommal szívesen.-dorombolta Tiara.

-Mondjuk ma este?-kérdezte a férfi.

-Jó, legyen ma este.- közben végigfutottak gondolatai az esti feladatokon- A gyereket le kell fektetni, egyedül mégsem lehet hagyni, ó miért is nem védekeztem azon az éjszakán, de legalább tudnám ki az apja? Ezt a jóképű pasit sem kellene kihagyni, hátha most fogom meg az isten lábát.

-Nálam megfelel? Ott nyugodtan beszélgethetünk és kávé is van. Hozza el Mimit is, a cicák is had érezzék jól magukat! – folytatta. Közben tovább álmodozott. Úgy tűnik,  jó anyagi körülmények között élhet, talán valami dögös autó várja a parkolóban, minimum egy nagy cég igazgatója lehet, aki őt a tenyerén fogja hordozni. Már szinte látta magát a menyasszonyi ruhájában.

- Jajj, a körmöm lepattant! Szőrtelenítés, kenekedés, vacsi a gyereknek, fürdetés, mese, és mindjárt kilenc.- gondolta végig Tiara, miközben a tükör előtt vizsgálgatta melleit.

A sebek még mindig jól látszottak, de a puder és a félhomály csodákra képes, majd csak egy gyertyát gyújt, ha megérkezik a férfi. Amúgy is ma este el kell, hogy csavarja a fejét, már alig van pénze és bizony a köröm, a dögös cuccok sokba kerülnek, azt valakinek finanszíroznia kell, a gyerekről nem is beszélve, de hogyan titkolja el......

- Brrrrrrr, brrrrrrr- berregett a csengő, pontban kilenckor.

-Sziamiaúúúúúúú, kedves Gábor kandúr! Ugye nem baj, ha összetegeződünk? Végül is már egészen közeli ismeretségbe kerültünk. – köszöntötte a nő.

- Szép estét hölgyem, enyém a megtiszteltetés – közben Gábor előhúzott a zsebéből egy kis ajándéktasakot.

- Hoztunk egy aprócska ajándékot Mimivel a Cicusoknak, reméljük ízleni fog.

- Ó, csokoládé, és milyen figyelmes vagy, hogy diétás csokit hoztál, biztosan tudtad, hogy mindig fogyózom, na és növényi zsíradékkal készítve.........Ez a tökéletes, a valódi az nem NÖ-nek való.
- Igen! Igyekeztem, hogy úgy mondjam testhez álló édességet választani. – mondta némi iróniával a férfi.
Közben a két macska elégedetten ropogtatta a szintén a tasakból előkerült cicavitamint.
-Talán foglaljunk helyet ott a hálószobában, ne zavarjuk a két cicust – kacsintott Gáborra Tia.
- A kávé a konyhában van a bal felső szekrényben, én édesítővel és tejporral kérem, talán valahol találsz cukrot és tejet is! Ugye nem haragszol, ha nem én készítem el, de tudod a körmömre vigyázni kell!
Közben megszólalt a mobiltelefon.
- Szia Vivikém! Honnan tudtad, hogy itthon vagyok? Most vendégem van, majd ha elment, írok egy sms-t. Remélem akkor már hajnal lesz. – nyávogta sokat sejtetően a telefonba Tiara.
- Hölgyem! A kávé elkészült, ahogyan .....................kérted. – közben Gábor a hálószoba ajtóhoz érkezett és a látványtól elállt a lélegzete. Erre nem számított, szinte már csak a tejszínhab hiányzik. Igaz, tényleg csak egy kalandra számított, de hogy ennyira készen kapja .......a döbbenettől meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, de abban a pillanatban egy szálka ment az ujjába. 
 
- Ó Te szegény! Na muti, majd kiszívom Neked. Akkor nem fog vérezni. – mondta riadtan Tia.
A tálca a komódra került, a szálka is kijött, közben Gáborban is elindult a férfösztön. Megcsókolta a lányt. Nem ízlett a csók. A rúzs furcsa, édes-keserű ízét érezte csak.
– Nem adom fel- gondolta, és a szájával tovább a haladt a nyak íve felé. Ott egy újabb émelygős-édes íz a hívalkodó parfüm íze. A nyelve idegenül kemény halmokra tévedt, a mellek viszont semmi visszajelzést nem mutattak, bárhogy is csókolta.
-Óhh- sóhajtotta elkeseredve, de hősiesen küzdött tovább. Végig tapogatta a testet a nyelvével, az sajnos „hideg” maradt. A nő csak feküdt mint egy darab fa.
Ekkor Tia nyögdécselni és sóhajtozni kezdett, mire a férfit elöntötte a vágy, talán mégis?....., csak valamit nem jól érzékeltem? –gondolta magában.
Gábor beléhatolt. Tia dobálni kezdte magát, nyögött, sóhajtozott, sikoltozott, mint aki tombol a vágytól és a kielégülés előtti pillanatokat éli át................... Lehangoló volt. Nem érezte előtte a csípőremegést, amit a nőknél annyira imád, a fülébe nem odaadás, vágy, kielégülés édes hangjai jutottak el, a nő combjai között nem érezte a szorítást, ez csak színház- gondolta elkeseredetten a férfi.
-Ó édes! Nagyon finom vagy! Ugye Neked is jó volt?- kérdezte Tia.
- Ez hihetetlen- gondolta Gábor. Még azt sem vette észre, hogy én még nem...........?
-Most mennem kell- kezdett öltözködni a férfi csalódottan. Persze csak saját magát szidhatta, hiszen ez nem az ő világa. Miért is kellett belemennie ilyesmibe? Valahol máshol biztosan várja egy VALÓDI NŐ, egy édes, odaadó, kedves nő, aki önmagától szép, csak meg kell találnia.
Közben a nappaliból macskavonyítás hallatszott.
- Mimike! Megyünk. –hívta a szőrgombolyagot. –Remélem a Te randid jobban sikerült- súgta a cicus fülébe,
-Ugye jól érezted magad? –duruzsolta Tia a férfi fülébe, - Mikor találkozunk legközelebb? Elviszel délután a plázába vásárolni? Ugye majd hívsz, ha hiányzom? –kérte a nő.
- Igen, majd ha hiányzol hívlak. –mondta Gábor és az ölébe vette a macskát.
Az ajtóból még visszaszólt: -Tia! A Műegyetemre nem akarsz beíratkozni? Lenne párhuzam, bár csak átvitt értelemben. – majd becsukódott mögötte az ajtó.
Tia egyedül maradt. Nagyon boldognak érezte magát. A pasija biztosan halálosan beleszeretett. Biztosan csak azért ment el ilyen gyorsan, mert siet az üzleti ügyeit intézni, hogy minél több pénzt tudjon előteremteni. Igaz, a jósnő is megmondta, hogy így lesz.
Ekkor elővette a fehér gyertyákat, a férfitől származó hajszálat, és az összes kelléket amit a jósnő mondott és elkészítette a babát a szerelmi kötéshez.
   - Na, Kőszegi Gábor, az enyém vagy, már nem menekülhetsz. Hűű, nem is tudom, talán a popsimat is kerekíteni kellene egy kicsit, a szilikonos szám, a melleim ugyan elvarázsolták ezt a férfit, de persze lehet még fokozni. Biztosan nem vette észre a plasztika nyomait. Majd ezt is okosan csinálom, csak nyíljon ki az a pénztárca egyszer....- gondolta magában.
Elégedetten hátradölt, fogta a mobilt és megírta az sms-t a barátnőjének.
 „Szia Vivi! Bocsi a csúnya írásért! Képzeld az új pasim annyira okosnak tartja a szőke buksimat, hogy azt ajánlotta, felvételizzek az egyetemre. Szerinted? Holnap reggel talizzunk a plázában jóóóó? Sok mesélni valóm van, meg kell beszélnünk az esküvői ruhámat is. Puszikaaa!”
/2011.04.07./